Shangri-La Frontier – 16. epizód
Hosszú idő után először fordult elő, hogy egy epizód teljes egészében a harcnak lett szentelve. Habár a főellenséghez való általános megközelítés sokkal egyszerűbb, mint eredetileg vártam, korántsem volt kevésbé szórakoztató.
A koreográfia továbbra is precíz maradt, de már az elején érezhető volt a karakterek kétségbeesése. Nem hiszem, hogy valaha is találkoztam volna olyan főellenség-harccal videójátékban, ami jobban szólt a túlélésről, mint az aktív visszatámadásról.
Ez egy teljesen másfajta mentális nyomást teremtett – mintha azt mondanák, fuss, de nem tudod, hol a célvonal. Minden alkalommal, amikor megtorpansz (vagy, ebben az esetben, eltalál a főellenség), sokkal nehezebb visszarázódni a ritmusba, de örülök, hogy mindenki élvezi ezt a főellenség-harcot, pontosan az egyedisége miatt.
Túlélés a Támadás Helyett
Ez az epizód azt is világossá teszi, hogy ez valószínűleg a legjobb – ha nem az egyetlen – kísérlet a sikerre, tekintettel a tervbe befektetendő hatalmas erőforrásokra.
Imádom azt az ötletet, hogy Arthur egyedül tönkretehette ennek a videójátéknak a gazdaságát azzal, hogy felvásárolta az összes hihetetlenül ritka újjáélesztő tárgyat az egész országban – csak erre az egy főellenség-harcra.
Noha a sorozat még jobban kihangsúlyozhatta volna a pénz értékét, hogy igazán megmutassa az összes befektetés árát, azt sugallják, hogy ezekben a valós idejű akciójátékokban a legtöbb újjáélesztő tárgy vagy ritka, vagy bizonyos feltételekhez kötött. És aztán, az, hogy a végén ennyi pénzt költöttek ideiglenes képességbuffokra, amik bent tartanak a játékban, ügyes húzás volt.
Katzo és a Játék Gazdasága
Bárcsak többet láttam volna Katzóból mint harcosból ebben az epizódban. Bár inkább a gyors gondolkodása volt látható, és mulatságos volt, hogy a főellenség elleni legjobb megoldása az volt, hogy az arcába kapaszkodott, ahogy a dolgok egyre rajzfilmszerűbbé válnak, a harc elveszíti feszültségének egy részét.
Szerencsére éppenhogy sikerül visszahozniuk a feszültséget, mire a csapat belép a főellenség-harc harmadik fázisába – amiről feltételezem, hogy az utolsó lesz.
Szó szerint és átvitt értelemben is látni kezdjük itt a páncél repedését, de a kérdés az marad: mit fedezünk fel a felszín alatt, mindennek a végén?