Shangri-La Frontier – 15. epizód
Végre úgy tűnik, hogy a másfél hónapja ígért akció tapintható közelségbe került. Miután az előző epizódban előkészítették a Játékosgyilkos (PK) céh elleni rajtaütést, az volt a benyomásom, hogy sokkal tovább tart majd, mire idáig jutunk. Szerencsére azonban azt a helyzetet más karakterek sűrítve, gyorsan elrendezték, miközben a fő csapatunk a vadállat búvóhelyére tartott.
A feszültség felépítése tökéletesen illett az egészhez: Emul visszatartotta magát, hogy elkerülje a sérüléseket, a csapat feltöltötte a tárgykészletét, és keresték a legjobb megközelítést egy még soha le nem győzött lény legyőzésére. Olyan, mintha igazi embereket néznénk, akik egy epikus raid bossra készülnek – folyamatosan az Elden Ringhez hasonlítom, mert a párhuzamok megdöbbentőek.
Felkészülés az epikus csatára
A zene, az animáció és az akció koreográfia minden tekintetben magával ragadó volt. Ilyen igazán izgalmas, kiegyensúlyozott oda-vissza küzdelmet a szezon korai epizódjai óta nem tapasztaltunk. Bár az animáció soha nem hagyott kívánnivalót maga után, az epizód végén lévő harc első fázisának rendezése és storyboardja lenyűgözően emelte ki az összecsapás gigantikus méretét. Mivel ez a boss folyamatosan ötvenedik szinten tartja magát, ez a szituáció nyers erővel nem győzhető le.
Hőseinknek a képességeiket, sebességüket és éleslátásukat kell majd használniuk, hogy végül felülkerekedjenek. Különösen tetszett a pillanat, amikor Katzo megfigyelt, és halkan motyogott magában, miközben magába szívta a boss harc minden részletét.
Ismeretlen tényezők a végső boss harcban
Azt vártam, hogy mindhárom főszereplő egy jól összehangolt támadással ront rá a bossra; ehelyett az időt akarják húzni, amíg a boss vagy kimeríti az összes képességét, vagy lejár valamilyen önkényes, ismeretlen időzítő.
Nem lepne meg, ha ez a harc több epizódon keresztül húzódna, de amíg a sorozat megőrzi a minőségét, kíváncsian várom, mi derül ki, amikor a harc végre véget ér.