Ranma 1/2 - A 8. és 9. epizód
Ez a történetív határozottan az egyik kedvencem a sorozat korai epizódjaiból – pont ott, ahol szerintem a széria igazán megtalálja a ritmusát. Megvan benne minden jellegzetesség: valamilyen harci forma valamiből, ami nem is harcművészet, és nem is kellene, hogy az legyen; eltúlzott személyiségek; mulatságos félreértések; Ranma és Ryoga civakodása, mint egy öreg házaspár; és Ranma és Akane ügyetlen próbálkozásai egymás iránti érzéseikkel.
Ezúttal a bizarr „harcművészet” a műkorcsolya körül forog – ami a valóságban hamar azzal végződne, hogy valaki vérzik a jégen, mert van fogalmad arról, milyen élesek azok a korcsolyák?
A történet azzal kezdődik, hogy Akane véletlenül a jégen felejti P-chant, a kis társát. Amíg távol van, „megmenti” Azusa Shiratori – és azonnal új nevet kap: Charlotte. Azusa haza akarja vinni, de terveit majdnem meghiúsítja műkorcsolya partnere, Mikado Sanzenin.
Amikor Ranma ezután egy halsüteményt dob rá, mert megpróbálta megcsókolni Akanét, a dolgok Ranma és Mikado között is elfajulnak. Most Ranma és Akane Azusával és Mikadóval száll szembe – a probléma az, hogy míg Akane egészen otthonosan mozog a jégen, Ranma egy billegő kisgyermek kecsességével mozog.
Két dolog különösen tetszett ebben a történetívben: Először is, ahogy említettem, az egyik kedvencem a sorozatból, még a kedvenc szereplőm bemutatása előtt – és még van egy kis időnk, mire látjuk őket. Másodszor, Azusa és Sanzenin hangját Aoi Yuuki és Mamoru Miyano adja – Japán jelenleg két legviccesebb szinkronszínésze.
Az utóbbi időben Yuukit inkább a harsányabb, már-már koboldszerű üzemmódjában halljuk – olyan karaktereknél, mint Maomao, vagy fiús hangjával. Természetesen Azusaként sokkal nőiesebb hangra vált, sokkal inkább egy „Ojousama” stílusában, mint amit a magas hangoktól vártam volna. Miyano ezzel szemben karakterek sokaságát testesíti meg, de mindig önmaga marad.
Sanzeninként mulatságos, könnyedén vált a sima, bájos viselkedés és a bosszús, már-már suttogó hanghordozás között.
Szeretném kiemelni a műkorcsolya jelenetek hangtervét is: Minden karakter másképp érzi magát a korcsolyában, és a Ranma és Ryoga valóban mulatságos animációjával együtt, ahogy ügyetlenül botladoznak a csúszós jégfelületen, ez megmutatja, mennyi gondot fordítottak a korcsolyák akusztikus megvalósítására. Sanzenin, Azusa és Akane tapasztalt korcsolyázóként siklanak a jégen, folyamatos suhanó hang kíséretében.
Ranma, aki gyakorolt egy kicsit, de még mindig nyilvánvalóan bizonytalan, szaggatott hangot ad, ahogy lábát húzva halad előre. Ryoga ezzel szemben – mint egy nyers erőre támaszkodó fickó – dörmögve és csattogva botladozik.
Sanzenin bizonyos értelemben ugyanabból a fából faragták, mint Kunót – bár másfajta fenyegetésként. Egy szégyentelen nőcsábász, aki Isten ajándékának tartja magát a nők számára: jóképű, tehetséges és igazi bájgúnár. Minden lányt megcsókol, akit aranyosnak talál, feltételezve, hogy hálásak lesznek a figyelméért. Női osztálytársai körében tapasztalható népszerűsége alapján gyakran célba talál, de Akanét és Ranmát sem érdeklik a közeledései.
Mint Kunónál, Takahashi itt is a komédiát használja a férfiasság, nőiesség és szexuális zaklatás kölcsönhatásának kiemelésére – mert Sanzenin beleegyezés nélküli csókolózási hajlama, egészen egyszerűen, zaklatás.
Akane dühösen reagál, mondván, ha Ranma nem dobta volna rá azt a halsüteményt, alaposan elverte volna. Végül is hozzá van szokva a férfiak nemkívánatos közeledéséhez, és rengeteg módja van a védekezésre.
Ranma viszont nem annyira ismeri ezt. Még mindig szokja, hogy nőként tekintenek rá – még ha bizonyos helyzetekben kezdi is felhasználni az előnyére. Így, amikor Sanzenin berobban, Ranma nem tudja pontosan felmérni és elkerülni a helyzetet – és megcsókolják.
Ez rendkívül megalázó. Sírva elrohan, csak hogy apja és a Tendo család kigúnyolja. Sok minden értelmezhető ebből – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy senki sem veszi komolyan, miután kiderül, hogy egy másik fiú „erőltette” a csókot. Sanzenin ezzel szemben Ranma könnyes menekülését félénkségként értelmezi, bár Ranma ezt egyértelműen elutasítja.
Hány férfi követ el zaklatást anélkül, hogy észrevenné, mert soha nem tanították meg nekik megfelelően, mit jelent a beleegyezés? Az a feltételezés, hogy minden „igen”, mert nem tudják elképzelni, hogy egy lány „nem”-et mondhat – Sanzenin így gondolkodik, míg Azusa már rég felismerte, hogy a lányok egyszerűen utálják őt.
Egy kisebb bosszúság: Mint a ritmikus gimnasztika történetívben, Akanét ismét a háttérbe szorítják. Ami kár, mert tényleg nagyon jó volt!
Tudom, hogy Ryoga és Ranma együtt mulatságosak, és Ryoga látványa a kis „Charlotte” nyakörvében mindig megnevettet, de Akane tényleg megérdemelt volna itt egy győzelmet.
Ez azon kevés lehetőségek egyike, ahol erősebb, mint a körülötte lévők – de sajnos ezt a győzelmet ismét elveszik tőle, mert Ryoga és Ranma ügyetlenségének fizikai komédia potenciálja elhomályosítja a lehetőséget egy igazán jó, korcsolyázáson alapuló akcióra. Sajnos ez nem fog hamarosan megváltozni – vagy talán soha.
Még ha Akane nem is kap lehetőséget, hogy igazán tündököljön, ez kétségtelenül az egyik legjobb történetív, amit a Ranma ½ korai kötetei kínálnak.