Shangri-La Frontier - 5. rész

Úgy tűnik, a múlt hétvége még csak a kezdet volt! A történet csak a második félidőben pörgött fel igazán, de az epizód így is pontokat szerzett néhány menő utalással.

Első félidő: Sunraku bakija

Miért gondolta Sunraku, hogy felveszi a harcot egy boss-szal mocsári sárban, miközben a sebességre fókuszál? Örökkévalóság volt neki átvergődni a trutyin! És utána meglepődik, hogy hátrányból harcol? Ez volt aztán az igazi, homlokra csapós pillanat, nem igaz?

Talán csak azért történt mindez, hogy Emul a reflektorfénybe kerüljön, mint NPC és segítőtárs.

A harc végi poén még mindig vicces volt – akár tervezett volt, akár nem. De az az iszonyúan hosszú monológ az eséssebzés fizikájáról? Ember, az teljesen random volt! Fogalmam sincs, hogy az egy játékon belüli húsvéti tojás volt-e, de most nagyon szeretném, ha létezne egy ilyen játék.

Második félidő: Fordulat

Én megmondtam! Hatalmas célkeresztbe került most Sunraku. Rettentően izgalmas, ahogy az epizód megváltoztatja a játék hangulatát – a közösség mérgeződése, ami a pletykákból táplálkozik. A különféle játékosreakciók rendesen felhúztak, de valahol még menők is voltak.

Amikor valaki leellenőrizte, hogy másokról tilos képernyőfotót készíteni engedély nélkül. Zseniális szabály! Minden VR-világban be kellene vezetni. Erre még én sem gondoltam, de van benne ráció.

Most, hogy Sunraku a következő városban van, minden egyszerre szakad rá: mindenki őt akarja – legyen szó irigységről, kapzsiságról, vagy a vadászat öröméről. A vadászok között? Az előző epizód Player-Killere, aki teljesen lenyomta, és látszólag ismerte egy régi játékból. Hogy fog ebből kimászni? Fogalmam sincs, de fel vagyok pörögve!

Nem egy eget rengető epizód volt, de elég szikra ahhoz, hogy várjam a közelgő eseményeket.