Shangri-La Frontier – 1-3. rész

Sose gondoltam volna, hogy egy félmeztelen, kék madármaszkos srácról szóló anime, aki egy nyitott világú akció-RPG-ben rohangál, ennyire magával ragad majd. Néha az ember egyszerűen csak egy hihetetlenül pörgős, jól animált élményre vágyik, és a Shangri-La Frontier pontosan ilyennek tűnik. Először is, ez a sorozat maga lenyűgöző.

Az egész kicsit a Sword Art Online-ra emlékeztet

A vastag karakterkontúrok és az élénk, nagy kontrasztú színek mindent életre keltenek. A játékfelület egy letisztultabb változata annak, amit az emberek imádtak a Sword Art Online-ban több mint egy évtizeddel ezelőtt. A fene egye meg, tényleg eltelt már egy évtized? Az akciókoreográfia pedig jóval felülmúlja azt, amit a hasonló sorozatoktól megszoktam.

Mindezt egy olyan történet öleli át, ami ezen a ponton még vitathatóan nem túl eseménydús. De őszintén szólva, az utóbbi évtized videójáték-központú animéit tekintve ez egyfajta üde színfolt.

A hardcore gamer Sunraku

Nem nevezném magam hardcore gamernek, de elég vegyes felhozatalban játszom AAA modern játékokkal és retró címekkel. Idén kezdtem el retró játékokat gyűjteni, és újra felfedeztem rengeteg régebbi, bugos címet. Olyan játékokat, amik technikailag elavultak, de még mindig megvan a maguk bája.

Ezek a tapasztalatok segítettek megérteni, hogy főhősünk, Sunraku, mit is próbál tenni. Ő egy játékos, aki szereti a kihívásokat.

Szeret belemerülni egy olyan játékba, ami vehemensen ellene van, a játékmechanikától a történetvezetésig, és legyőzni ezeket a küzdelmeket. Mintha folyamatosan a saját esélytelenek harcát, a saját underdog-történetét próbálná megélni.

Mi történik tehát, ha egy olyan embert, aki hozzászokott a hibás játékokhoz, beültetsz egy valójában jól kiegyensúlyozott videójátékba? Azt kapod, hogy egészen egyedi magyarázatot kapunk arra, miért is különleges és eltérő a főszereplőnk a játékba bejelentkezett másik 30 millió játékostól.

De még csak nem is ez a sorozat legjobb része. Amit igazán szeretek a Shangri-La Frontierben, az az, hogy nincsenek igazán nagy tétek. Csak egy teljesen belefeledkezett srácot nézünk, amint végigjátszik egy jól megalkotott játékot.

Meghalt, túlbecsülte magát, és nagyon is átélhető játékhelyzetekbe került. De nincs semmilyen átfogó fenyegetés a világra vagy a jólétére nézve.

Bármilyen következmény, ami a játékban történik, olyan következmény, ami bármely más játékban is előfordulna. Tudom, ez talán unalmasnak hangzik, de számomra nagyon üdítő és átélhető.

"Intelligens" MI-k

Az ötlet, hogy még az első város elérése előtt átkutasd az erdőket ritka tárgyak vagy tapasztalati pontok után? Találkozni egy mitikus lénnyel, amiről eddig csak hallottál vagy online spekuláltál. És túlélni, hogy elmesélhesd a történetet?

Tekintettel az Elden Ring vagy a Baldur's Gate 3 játékok robbanásszerűen megnőtt népszerűségére, úgy érzem, ez pontosan a megfelelő anime a gamerek számára. Mert ezek mind nagyon is átélhető forgatókönyvek.

Bevallom, vannak olyan elemek, amelyek egy potenciálisan nagyobb dologra utalnak a háttérben.

Sok hangsúlyt fektetnek arra a tényre, hogy az NPC-k sokkal kifinomultabbnak tűnnek a standard MI-nél. És kapunk néhány bepillantást a játékot gyártó cégbe is.

Összegzés

Lehet, hogy végül a megszokott utat fogja járni, de egyelőre szeretném értékelni a sorozatot azért, ami. Szórakoztató, bolondos, átélhető, és sokkal brutálisabb, mint amennyire valójában kellene. De kiérdemelte a tiszteletemet, legalábbis mindössze három epizód után.