Frieren: Az utazás végén túl – 7-8. rész

Ez a két epizód a sorozat fő antagonistáit mutatja be: a démonokat. Az animékben a démonok érdekes fejlődésen mentek keresztül az évek során. Régebben egyszerűen csak a rosszfiúk voltak, akiket le kellett győzni. A gonosz színtiszta teremtményei, akikkel a hősök végeztek a világ megmentése érdekében.

Démonok

Az utóbbi időben ez megváltozott. Sok történet árnyaltabb, rokonszenvesebb színben tünteti fel a démonokat. Néha olyan népcsoportnak ábrázolják őket, akiket nehéz életkörülményeik kényszerítenek harcra. Vagy az előítéletek áldozatai, a fantasy világ lakóinak kézenfekvő bűnbakjai.

A démonokat olyannyira gyakran látjuk komplex és árnyalt lényekként, hogy Frieren maga kezdetben hihetetlenül rasszistának tűnik, amikor figyelmeztetés nélkül megpróbál megölni egy démont az utcán, szörnyeknek nevezve őket, nem embereknek. A csavar az, hogy Frieren világának démonai úgy fejlődtek, hogy kihasználják az emberi jóindulatot. Hiszen mindannyiunkat úgy nevelnek gyerekként, hogy „beszéljük meg a dolgokat” és „a harc rossz”. A logikus gondolat az, hogy ha tudunk kommunikálni egymással, akkor megértjük egymást, és ha megértjük egymást, akkor békét köthetünk.

Nincs Érzelem

A démonok azonban nem értik az embereket, és nem is akarják. Egy démon számára a szavak nem kommunikációra valók, hanem megtévesztésre. A démonok emberszerű formája és a nyelvhasználatuk is csupán az evolúció egyszerű eszközei. Azok az eszközök, amelyek megkönnyítik számukra elsődleges táplálékforrásuk, az emberek elejtését.

Alapvetően a démonoknak nincs empátiájuk, és ez nem csak az emberekre, a törpékre és az elfekre vonatkozik. Egyáltalán nincs érzelmi kötődésük másokhoz. Nincsenek barátaik vagy családjuk, és természetüknél fogva magányosak. Egyszerűen fogalmazva, ők egy egész pszichopata faj.

Minden, amit mondanak vagy tesznek, csak arra irányul, hogy olyan reakciót váltson ki, ami elősegíti céljukat, az emberi hús felfalását. De csak azért, mert megtanulták, hogy – többek között – ha „Anya!”-t kiáltanak, amikor megölnék őket, az arra késztetheti ellenségüket, hogy megszakítsa a támadását. Képtelenek megérteni az érzelmi indíttatást, amiért ez így van, és ez az ő gyengeségük.

Különbség Frieren és a démonok között

Frieren maga a felszínen személyiségét tekintve közelebb áll a démonokhoz, mint Fern vagy Stark. Gyakran hideg és logikus, olyannyira, hogy fontolóra veszi a város sorsára hagyását és elmenekülését a közeledő démoni támadás okozta káoszba. Torz időérzéke miatt nehezen törődik olyan emberekkel, akik néhány éven belül meghalnak. Akár démoni kéz, akár öregség által. Különösen, ha a halált valami általa butaságnak tartott dolog okozza.

A különbség Frieren és a démonok között azonban az, hogy bár nehezen alakít ki érzelmi kötelékeket a halandókkal, képes rá. Törődik Fernnel, Starkkal és korábbi társaival (sokkal jobban, mint valaha is felismerte). Még akkor is, ha személyes érdekeltsége sem lenne a harcban. Ezt eddig ismételten láttuk a sorozatban: van egy új erkölcsi iránytűje, amely segíti a halandókkal való interakcióiban: „Mit tenne Himmel?”

Még ha ez nem így lenne is, van egy másik érzelmi mozgatórugója tetteinek: egy hideg, végtelen düh. Végtére is, erős indíttatás kell ahhoz, hogy valaki több démont öljön meg, mint bárki más a történelemben. Annyira, hogy maguk a démonok is suttogva emlegetik őt „Frieren, a Mészárosként”.

Konklúzió

A pillanat, ami könnyekig hatott? Az, hogy Himmel nem csupán hiúságból emelt annyi szobrot, hanem azért, hogy Frieren ne legyen egyedül. Ez a bizonyíték arra, hogy története, élete több, mint a múlt félig-hitt meséinek sorozata.

Mi a helyzet az akciójelenetekkel? Annyira brutális és erőszakos, hogy Frierent akaratlanul is teljesen új megvilágításban látjuk.

A démonlány „logikus” gondolatmenete: Megöltem egy család gyermekét. Meg akarnak engem ölni. Ha adok nekik egy új gyereket, akkor nem akarnak majd megölni. A polgármesternek van egy gyereke. Ha megölöm a polgármestert, és nekik adom a polgármester gyermekét, akkor biztonságban leszek.

Tetszik az az elképzelés, hogy a város ezer éve védő védőfalat csak azért emelték, mert Flamme látott egy hóviharral küzdő fiatal facsemetét, és úgy döntött, segít neki.