<< Back to article

Ranma 1/2 – 3. epizód: „Mert szeret valakit”

Rumiko Takahashi régóta állította egy interjúban, hogy nem szándékozta a Ranma ½-et a nemi szerepekről szóló kommentárnak – és én hiszek neki. Ranma nemet vált, mert férfi főszereplőt akart, de „aggódott, hogy férfialak főszereplőt írjon”. Mindazonáltal minden művészet a teremtő és a befogadó közötti párbeszéd, és akár szándékosan, akár nem, rábukkant néhány lenyűgöző, kaotikus ötletre a nemi szerepekkel és kapcsolatokkal kapcsolatban. Ennek ellenére, amikor az epizód azzal kezdődik, hogy Ranma rémálmot lát, melyben Kuno agresszív vele szemben, az abból fakad, hogy a férfiak attól félnek, hogy üldözik és zaklatják őket, ugyanúgy, ahogy a nőket.

Ranma kényelmetlenül érzi magát, amikor Kuno erőszakoskodik vele, mert ő fiú, annak is tekinti magát, és lányként kezelve diszfóriát érez. De ez nem a probléma az átlagos férfi néző számára; inkább a helyzet rémisztő volta abból fakad, hogy lehetséges lenne úgy bánni velük, ahogy a férfiak bánnak a nőkkel. Ez a félelem áthatja az epizód első felét, ahol Kuno teljesen el van bűvölve „a copfos lánytól”. Nabiki javaslatára plüss pandát visz az iskolába, hogy Ranmán keresztül adja át neki, erőszakosan birtoklóvá válik attól a gondolattól, hogy a lány és Ranma kapcsolatban lehetnek, és lányalakban – félmeztelen – Ranma fotókat hord magánál, amelyeket Nabikitől szerzett, és amelyek elvonják Ranma figyelmét harc közben. Semmi, amit Ranma mond vagy tesz, nem győzheti meg Kunót arról, hogy Ranma sem nem érdeklődik, sem nem lány – még akkor sem, ha Kuno szeme láttára átalakul. Bár humorosan van megrendezve, ez Ranma első tapasztalata arról, milyen ijesztő is lehet lánynak lenni.

Nem mintha ez megváltoztatná a viselkedését Akane felé: Amint eszméletlenné üti Kunót, viccelődik, hogy szexibb, mint ő. Még Dr. Tofunak is panaszkodik, hogy Akane az, aki folyamatosan zaklatja – ami, őszintén szólva, tipikus tinédzser viselkedés. A fiúnak nulla szociális készsége van! Ráadásul rendkívül férfias, hiper-kompetitív környezetben nevelkedett, így Akane-hez csak úgy tud kapcsolódni, ha lányalakját az övéhez hasonlítja, és mint a valaha volt leghiúbb fiú, természetesen vonzóbbnak tartja magát.

Az epizód második fele Akane Tofu iránti vonzalmáról szól – egy mellékszálról, amely végül csekély jelentőséggel bír, mivel Tofu röviddel ezután teljesen eltűnik a cselekményből. Miközben Akane kedveli Tofut, ő húgként kezeli, és teljesen el van bűvölve Kasumitól, aki pedig teljességgel tudomáson kívül van erről. Általában Tofu kiváló orvos, de veszélyesen rajongóvá válik, valahányszor Kasumi a közelében van. Akane szomorú emiatt. Ennyi. Nem különösebben érdekes.

Nagyon megkedveltem az új animációs stílust. Ahogy korábban említettem, a képregényes időzítés és a panel elrendezések tekintetében sokkal közelebb áll a mangához, mint az előző változat. Néha szinte olyan érzés, mintha színesben és mozgásban élnénk át a mangát – és bár általában támogatom, hogy az adaptációk bizonyos szabadságot vegyenek, Takahashi paneljei kiválóak, így nem panaszkodom. Az új animációs csapat kifejező karakterábrázolása, a színek és a fény használata kiváló hangulatot teremt – különösen lenyűgöző volt a fény és árnyék tudatos alkalmazása, amikor Akane Tofu vonzalmáról kérdezte Ranmát. Az eddigi harcok folyékonyak és jól koreografáltak voltak, és nagyon várom, hogy láthassam a gyengébb évadokból származó csatákat is életre kelni.

Az új szinkron viszont… Én voltam az, aki átváltott a japán hangsávra a Blu-rayeimen, mert hiányoltam Sarah Strange Ranma-megformálását, és furcsa volt hallani Richard Cox hangját – ami egyébként is megnehezítette számomra. Valószínűleg nem ideális, hogy az első választott szinkronos epizód nagymértékben Kunóra összpontosított, mivel egyáltalán nem szeretem a hangját vagy az alakítását. A többi szinkronhang jórészt erős, különösen David Errigo, Jr. és Suzie Yeung Ranmaként, bár a forgatókönyv néhány esetlen megfogalmazása zavart.

Másfelől a feliratok Kuno „Tatewakiként” hivatkoznak rá – és ez egyszerűen téves. Japánban a vezetéknév van elöl, tehát Kuno Tatewaki. Az a döntés, hogy a feliratokban csak a keresztnevén hivatkoznak rá, bosszantó és szükségtelenül zavaró.

A Ranma ½ – 3. epizód már elérhető a Netflixen [1].